A községről az 1200-as évekből maradt fenn dokumentum, 1235-től ismeretes, mint Tolmach. 1235-ben a település a Lendvai Bánfi családé. 1524-ben a helység telkeinek több mint a fele elhagyatott volt. 1664-ben Tolmács magyar falu lett. 1703-ban kettő család, majd 1778-ban már 286 család lakja a települést. A XVII. századból fennmaradt néhány műemlékvédelmi jellegű ház, kápolna, szobrok, emlékhelyek és keresztek. A község 1848-elött úrbéres jelleget öltött, az Esterházyak uralták a település környéki erdőrengeteget. A település neve 1908-tól lett Kistolmács, amely ekkor már a letenyei járáshoz tartozott.

A községben 1912-ben épült a Római Katolikus Elemi Népiskola. A tanítás 1916-ban kezdődött meg egy tanítóval. Ekkor a község lakosságának lélekszáma 392 fő volt, de az 1949-es népszámláláskor elérte a 497 főt is. A lakosság a század elejétől földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlő-, gyümölcstelepítéssel és termesztéssel foglalkozott. Uradalmi summás munkával, téli időben ölfavágással keresték a kenyerüket a családok, akik szegényesen éltek. 1940-es évek elején a lakosság egy része, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) bázakerettyei üzemnél helyezkedett el, ahol akkor már jó kereseti lehetőség volt és ebben az időben már Zalában több olajmezőt is feltártak.

Szabad kempingben és a Kistolmácsi-szőlőhegyen, turisztikai attrakcióként felépített kilátó területén májustól szeptemberig vendégeink rendelkezésére áll ingyenes WI-FI szolgáltatás, melyet naponta kettő órán át, havonta 10 napot használhatnak.

Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén címet viselő aktív turisztikai program keretében épült meg kistolmácsi szőlőhegyen az esztétikus, 12 méter magas és 4 szintes kilátótorony, amelyről csodálatos panoráma és természeti környezet tárul a turisták és vendégek elé, s egyben erősítik a térség aktív és bakancsos turizmusát. A kilátótoronyból tiszta időben ellátni a szomszédos településekre és Horvátországba is.